O1G

„Nagyon hülyék” – Bencsik András Partizán-interjúja tökéletes látlelet a NER szellemi kiüresedéséről

 A Partizán legfrissebb epizódja nemcsak azért vált virálissá, mert Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője szerepelt benne – hanem mert szinte tankönyvi példája lett annak, hogyan néz ki, amikor a rendszer maga kezdi megenni a saját gyermekeit.


A rendszerváltás nulladik pillanatától támogatja a konzervatív kormányokat, az általa 25 éve alapított tévéműsorból mégis kipenderítették, méghozzá NER-es politikai sugalmazásra Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. Ennek a nagy vihart kavart, friss esetnek is a mélyére tervezünk ásni, de Bencsik politikába ágyazott életpályája számos más kibeszélnivalót is kínál. Mikor lesz megint Békemenet Budapesten, és annak hányadik sorában vonul majd a Harcosok Klubja? 

 Írja a Partizán

Egy ember, aki túlélt minden rendszert – kivéve a valóságot

Bencsik, aki a rendszerváltás óta tekintélyes pozíciót foglal el a jobboldali nyilvánosságban, most nyíltan pocskondiázza azokat, akik nem hajlandók a Fidesz narratíváját követni. Szerinte „a fél ország egy árulóban bízik” – utalva ezzel minden bizonnyal Magyar Péterre. Majd hozzáteszi: „Gratulálok. Nagyon hülyék.”

Ezzel a mondattal nemcsak a fél országot sértette meg, hanem tökéletesen megmutatta, hol tart ma a NER szellemi holdudvara: sértettség, paranoia és arrogancia vezeti őket, semmi más.


A NER hűséges katonája – mostanra kínossá vált

Bencsik évtizedeken át szolgálta Orbán Viktor politikáját. A Demokrata évtizedek óta a Fidesz lakájmédiájának egyik zászlóshajója, amelynek célja nem a tájékoztatás, hanem az ellenségkép-gyártás és a szellemi leszállóágban tartás. Most, hogy a kormány egyre nagyobb társadalmi elégedetlenséggel néz szembe, az olyan emberek, mint Bencsik, idegből támadják azokat, akik másban látnak reményt.

A beszélgetés során nem egyszer tűnt úgy, mintha Bencsik egy múlt századi politikai kabaré szereplője lenne: túlhangsúlyozott gesztusok, kiégett lózungok, és egy olyan értékrend, amely maximum a XX. században lehetett még vállalható.




A kormány kritikája helyett a nép szidalmazása

Miközben az ország romokban, az infláció marja a fizetéseket, az egészségügy az összeomlás szélén, és a fiatalok ezrei menekülnek külföldre, Bencsik nem a hatalmat kritizálja – hanem azokat, akik mást mernek gondolni. Ez nem más, mint a rendszer évtizedes arroganciájának csúcspontja.

A nézők nem hülyék – csak elege lett nekik

A közösségi média reakciói egyértelműek: az embereknek elege van az ilyen típusú kioktatásból. A kommentelők nemcsak ironizáltak Bencsik kijelentésein, hanem sokan rámutattak: ha a hatalom ilyen emberekre támaszkodik, akkor valóban vége a kreativitásnak, a valósággal való kapcsolatnak és a jövőre való bármiféle elképzelésnek.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések