„1956 polgárháború volt” – hangzott el a miniszterelnöktől, Orbán Viktor Mihálytól, a sajtó előtt. Egyetlen mondat, amely súlyos sebet ejt az emlékezeten, a nemzeti önazonosságon, és minden magyar hős becsületén, akik életüket kockáztatták – sokan pedig elvesztették – a szabadságunkért.
Nem volt polgárháború. Szabadságharc volt.
1956 októberében nem magyar harcolt magyarral. Nem két politikai párt vagy ideológia csapott össze, mint egy valódi polgárháborúban. Az utca népe – diákok, munkások, hétköznapi emberek – egy elnyomó rendszer ellen kelt fel. Egy idegen, szovjet megszálló hatalom és az azt kiszolgáló diktatórikus kommunista rendszer volt a célkeresztben.
A magyar nép egy emberként állt fel a szabadságáért. Érted, értem, és igen – még Orbán Viktor jelenlegi szabadságáért is.
Orbán Viktor 56-os polgárháború elszólása
byu/SuccessfulTop6311 inhungary
Miért nevezte mégis polgárháborúnak?
A kérdés jogos. Ha ez tudatlanság, az súlyos. Ha szándékos történelemhamisítás, az megbocsáthatatlan. Egy miniszterelnöknek – különösen, aki rendszeresen használja a nemzeti sorskérdéseket politikai tőke kovácsolására – alapvető kötelessége lenne a történelem pontos ismerete és tisztelete. Különösen a forradalom iránt, amely példátlan egységet mutatott a magyar társadalomban.
Ez nem csak politikai hiba – ez történelmi gyalázat.
Amikor egy vezető úgy dönt, hogy átírja a történelmet, az nem csak a múlt meggyalázása, hanem a jövő elárulása is. Az ’56-os forradalom nem egy belháború volt. Nem egy széthúzó, pusztító polgárháború. Az 1956-os forradalom remény volt, önfeláldozás, és nemzeti összefogás.
Tisztelet az ’56-os hősöknek – ne engedjük, hogy elvegyék tőlük az igazságot!
Most, amikor egyre gyakrabban torzul el a történelem a hatalom érdekei szerint, kötelességünk kimondani: nem felejtünk, nem hagyjuk! Az ’56-os hősök nem egymás ellen, hanem a szabadságunkért harcoltak. Ezt senki – sem politikai hatalom, sem miniszterelnök – nem írhatja át.
0 Megjegyzések