Egyre többször találkozhatunk olyan jelenetekkel, amelyek világosan mutatják: a társadalom egy jelentős része ma már nem fél hangot adni elégedetlenségének. Így történt ez nemrégiben is, amikor Orbán Viktor miniszterelnök nyilvános megjelenésekor egy ismeretlen nő határozottan „Hazaáruló!” felkiáltással szólította meg őt.
A miniszterelnök nem reagált érdemben a megszólításra – felkapta a fejét, mosolygott, majd szó nélkül beszállt az őt szállító sötétített furgonba. A bekiabálásra nem érkezett válasz, csak egy „Jó napot!” elköszönés a nő részéről, ami a magyar közélet groteszk állapotát is tükrözheti: az állampolgár mondja a magáét, a hatalom pedig mosolyog, majd becsukja maga mögött az ajtót.
A „hazaáruló” kifejezés súlyos vád, de nem véletlen, hogy egyre gyakrabban hangzik el a közbeszédben a jelenlegi kormányfővel kapcsolatban. Az uniós források körüli botrányok, a nemzeti vagyon kiszervezése alapítványokba, a baráti köröknek leosztott közpénzek és a magyar külpolitika kiszámíthatatlan, keleti irányba tolódó iránya sokaknál kiveri a biztosítékot. Az, hogy már a hétköznapi emberek is egyre bátrabban fejezik ki véleményüket, azt mutatja: a hatalommal szembeni bizalom megingott.
Orbán Viktor mosolya sokat elárul. Nem a nyugalom jele, sokak szerint inkább arrogancia: a teljes elszakadásé attól a társadalmi valóságtól, amit a magyarok többsége megél. Miközben a mindennapi emberek küzdenek az inflációval, a megélhetési válsággal és a jövőkép hiányával, a miniszterelnök szemlátomást jól érzi magát a páncélozott autó biztonságában.
Ez a rövid jelenet nem csupán egy bekiabálás volt. Tünet. Egy országé, amelyben egyre többen érzik úgy, hogy nincs meghallgatva a hangjuk – ezért kiabálniuk kell.
0 Megjegyzések