A honvédség már a miniszterelnök személyes védelmét is ellátja. Véletlen ez, vagy egy új korszak kezdete?
Egy újabb kormányrendelet, egy újabb vörös vonal: a Magyar Közlöny friss száma szerint a Magyar Honvédség augusztus 8-tól hivatalosan is részt vesz Orbán Viktor személyes védelmében. A lépés első ránézésre indokolhatónak tűnhet – hiszen a világ veszélyes hely, pláne egy vezető számára. De vajon tényleg csak erről van szó?
A nyilvánosságra hozott rendelet szerint a miniszterelnök védelmét nemcsak a TEK, hanem a honvédség is biztosíthatja, bármelyik belföldi tartózkodása alatt. Hogy pontosan mit jelent ez a gyakorlatban, azt egyelőre nem tudni, de a tény, hogy az ország hadserege közvetlenül bevonásra került a belpolitikai védelembe, minimum szokatlan.
És akkor itt jön a kérdés: kitől kell ennyire félteni Orbán Viktort? Egy háborús ország vezetőjéről van szó? Terrorfenyegetettség alatt állunk? Vagy a politikai légkör vált annyira feszültté, hogy már a civil testület nem is elég? Az ellenzék, a sajtó, a civil társadalom – netán Brüsszel a valódi ellenség?
Nem először történik, hogy a miniszterelnök körüli intézményrendszer sajátos irányt vesz. Volt már testőrség, volt már TEK, volt már Karmelita kolostor, de a honvédség aktív belépése az állami védelembe új minőséget jelent. Egy olyan hadseregről beszélünk, amelynek feladata az ország külső biztonsága – nem egy politikai vezető belső nyugalma.
Persze lehet azt mondani: „a világ változik”, „a fenyegetések egyre komplexebbek”. Csakhogy ez a logika könnyen csúszós lejtőhöz vezet. Ha a hadsereg most „csak véd”, mi lesz holnap? Kísér? Figyel? Beavatkozik?
A rendelet bevezetése különösen érdekes egy olyan politikai időszakban, amikor a kormány folyamatos „szuverenitásvédelemről” beszél, miközben egyre centralizáltabbá válik a hatalom. Ez a lépés épp a hatalom személyes dimenzióját emeli új szintre: nem az állam védi a vezetőt, hanem a vezető az állam teljes erőforrásait maga köré szervezi.
A magyar demokrácia szempontjából ez több mint szimbolikus. Ez már egy olyan rendszer üzenete, amely nem bízik senkiben – csak a saját embereiben, saját katonáiban, saját falak között.
Ha a honvédségnek is be kell állnia a sorba, hol húzódik az a határ, amit még a jogállam nevében elfogadhatónak tartunk? És főleg: hol állunk majd, amikor legközelebb azt kérdezzük, ki védi meg a polgárt – a hatalomtól?
0 Megjegyzések