„Tartsál ki, Judit!” – ennyit mondott Orbán Viktor annak a Varga Juditnak, aki saját elmondása szerint háromszor is le akart mondani. Miért? Mert „nem bírta, ami otthon van/volt.” És mit tett a miniszterelnök? Megértést tanúsított? Elbeszélgetett vele? Támogatást nyújtott? Egyik sem. Egyszerűen csak visszanyomta a frontvonalba a saját miniszterét.
Ez a történet – ha igaz – többről szól, mint politikai döntésekről. Ez a történet arról szól, hogy Orbán Viktornak nem számítanak a nők. Pontosabban: a „nőügyek”, ahogy ő maga nevezte. Emlékezhetünk: évekkel ezelőtt már kijelentette, hogy „nem foglalkozik nőügyekkel” – most pedig azt látjuk, hogy ez nem csak egy cinikus mondat volt, hanem egy vezetői alapelv.
Mi van, ha igaz a bántalmazás?
Tegyük fel, hogy igaz Varga Judit állítása: verbálisan és nonverbálisan is bántalmazta őt a férje, Magyar Péter. Ez súlyos kijelentés. Egy ilyen helyzetben egy felelős vezetőnek azonnal lépnie kellene. Nem csak emberileg, hanem jogilag is. A munkahelyi környezet biztonságát, a politikai közösség integritását, és nem utolsósorban egy nő testi-lelki egészségét kellett volna szem előtt tartania.
De nem ez történt. Orbán nem kérdezett. Nem vizsgálódott. Nem nyújtott támogatást.
A kegyelmi botrány: az egész rendszer repedése
A botrányok csúcspontja a kegyelmi ügy volt: Varga Judit igazságügyi miniszterként ellenjegyezte azt a kegyelmet, amit Novák Katalin köztársasági elnök adott egy olyan férfinak, aki eltussolta egy gyermekotthonban elkövetett szexuális zaklatási ügyet. A közvélemény felháborodása elsöpörte mindkettőjüket.
A botrányra Orbán csak ennyit reagált: „nem tudott róla”. Varga Judit lemondott – de a háttérből azóta is sejthető, hogy a döntést nem függetlenül hozta meg, hanem politikai nyomás alatt. Ekkorra már Orbán számára lejárt lemez lett – így „elengedte a kezét”. Egyszerűen busz alá lökte, ahogy mindenkit, aki már nem hasznos.
A választások fontosabbak, mint az emberek
Mindez azért történt, mert akkoriban épp választások voltak. Orbán maga mondta ki: ha a választás a cél, akkor minden más alárendelhető. A miniszter személyes válsága? Másodlagos. A mentális egészség? Lényegtelen. A nők elleni bántalmazás lehetősége? Csak zaj a háttérben.
Ez nem vezetői attitűd. Ez diktátori hidegvér. Ahol az ember csak eszköz, a lojalitás fontosabb, mint a biztonság, és a hatalom minden erkölcsi aggályt felülír.
A hatalom mindenek felett
Orbán Viktor régóta épít egy olyan rendszert, ahol senki nem fontosabb a gépezetnél. Aki gyenge, az kiesik. Aki kérdéseket tesz fel, azt elnémítják. Aki szenved, annak azt mondják: „Tartsál ki.”
Ez a hozzáállás nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem politikailag is veszélyes. Ha egy vezető nem törődik a saját munkatársai biztonságával, hogyan várhatjuk el, hogy az ország lakóival törődjön?
„Busz alá lökte” – és továbbment
A történet legtragikusabb része, hogy ha Varga Judit nem hallgatja el ilyen sokáig, talán már rég elindulhatott volna egy társadalmi párbeszéd a hatalmi pozícióban elszenvedett bántalmazásokról. De ő – talán félelemből, talán lojalitásból – hallgatott. És a főnöke sem segített neki kilépni ebből a körből.
Orbán Viktor nem egy csapatot vezet. Ő uralkodik. És aki nem bírja, azt nem kíméli meg. Legfeljebb busz alá löki, amikor már nincs haszna belőle.
Ha ez a történet igaz, akkor nem Varga Judit az egyetlen áldozat. Hanem mindannyian azok vagyunk, akik egy ilyen vezető kezében élünk.
0 Megjegyzések