Ruszin-Szendi Romulusz: Fegyverkezik Rogán Antal – Gépfegyverek az elemzőirodának?

 Megdöbbentő bejegyzést tett közzé Ruszin-Szendi Romulusz, a Honvédség volt parancsnoka:

„Fegyverkezik egy elemzői hivatal? Miért? Kinek? Ki ellen?” – teszi fel a jogos kérdéseket, amelyek a napokban hozott kormányzati döntés után különösen súlyosnak tűnnek.

 

A Rogán Antal által felügyelt titkosszolgálatok – köztük az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, valamint a Nemzeti Információs Központ (NIK) – új rendelet értelmében szolgálati célra immár félautomata és sorozatlövő fegyvereket is rendszeresíthetnek. A fegyverek köre a jogi terminológia alapján kiterjedhet géppisztolyokra, gépkarabélyokra, távcsöves puskákra, sőt akár romboló fegyverekre is.

Ez a fejlemény azért aggasztó, mert például a Nemzeti Információs Központ elvileg civil, adatfeldolgozó és elemző szerv. Nem végez műveleti akciókat, nem hajt végre razziákat, és nem alkalmaz kényszerintézkedéseket.

A kérdés tehát jogos:
Mi szüksége van egy adatokat feldolgozó irodának gépfegyverekre?
Mire készülnek ezek a szervezetek?
És miért nem kap választ a társadalom?

A döntést Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, vagy ahogy egyesek nevezik, az „árnyékhatalom ura”, hozta meg. Ő felügyeli a titkosszolgálatokat, és eddig is arról volt híres, hogy az átláthatóságot inkább akadálynak, mint alapelvnek tekinti. A jelenlegi lépés pedig tovább erősíti azt a képet, hogy a hatalom nem elszámoltatható, nem indokol, csak intézkedik – ha kell, fegyverrel is.

A demokrácia próbája

Egy demokratikus társadalomban a titkosszolgálatoknak az állampolgárok biztonságát kellene szolgálniuk – nem az állampolgároktól kellene félniük. Ha viszont már az információt is csak gépkarabéllyal lehet „megőrizni”, az már nem nemzetbiztonság, hanem paranoia. És mint minden paranoia, ez is a bizalom totális hiányáról árulkodik: a hatalom nem a társadalomban lát partnert, hanem potenciális ellenséget.

A közvéleménynek most joga – és kötelessége – van kérdéseket feltenni:

• Ki hagyta ezt jóvá?

• Ki rendelte el a fegyverek beszerzését?

• És kik ellen készülnek ezekkel a fegyverekkel?

Mert ha a kormány valóban a társadalomtól fél – akkor nem több fegyverre, hanem kevesebb titokra lenne szükség. A biztonság nem fegyverarzenálban rejlik, hanem nyílt párbeszédben, átlátható döntésekben és felelősségvállalásban. És ebből ma egyre kevesebbet látunk.