Le Van és felesége 1975 óta házasok voltak, bár az összeházasodásuk kezdetben elrendezett volt, mégis egymásba szerettek, és hét gyermekük született. Szerényen, de boldogan éltek, az asszony azonban 2003-ban hirtelen elhunyt.
A temetés után a férfi hónapokon át felesége sírjánál töltötte idejének nagy részét, gyakran még az éjszakákat is a temetőben töltve, a síron aludva. Felmerült benne, hogy alagutat ás a sírba, hogy minél közelebb lehessen a nejéhez. Egyik gyermeke azonban értesült apja új alvóhelyéről és megtiltotta neki, hogy az éjszakákat a temetőben töltse.
A férfi képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy távol legyen imádott feleségétől. Egy nap ezért a temetőbe ment, kiszedte a nő földi maradványait a sírból, és hazavitte. Otthon aztán gipszből, cementből, ragasztóból és homokból egy szobrot készített a test köré, majd az ágyukba helyezte azt.
Bár a gyerekei és később a hatóságok is próbálták rávenni, hogy vigye vissza a maradványokat a temetőbe, Van erre nem volt hajlandó. Végül feladták.
A férj két évvel ezelőtt kerekesszékbe kényszerült, de ez sem akadályozza meg abban, hogy minden nap megtisztítsa, kisminkelje, és többször átöltöztesse a neje holttestét tartalmazó szobrot.
„Az emberek azt mondják, őrült vagyok, mert egy holttestet gondozok, de én határozottan hiszem, hogy velem van. Egészen addig vele fogok aludni, míg én is meg nem halok” – mondta Le Van.
Vajon azóta is vele alszik?
0 Megjegyzések